Hincz Gyula: Tájkép hegyekkel című festményének restaurálása 

A festményt minden valószínűség szerint még maga Hincz Gyula szedte le a vakkeretről, a korábbi felfeszítésre utaltak a vászon szélein sorakozó szöglyukak. A fetsékrétegben keletkezett függőleges irányú törések annak következményei, hogy a képet egy időben feltekerve tárolták. Vakkeretre feszítés hiányában a vászon sarkai behajoltak, felgyűrődtek, a bal felső szélen 15 cm-es függőleges szakadás keletkezett. 

A kép felülete erősen szennyezett volt, a festékréteg a nem megfelelő tárolás, súrlódás, dörzsölődés hatására bemattult, töredezetté vált. A függőleges törések mentén a festés meglazult, kipergett feltárva az alatta lévő festékrétegeket. Így derült fény arra, hogy a művész egy korábbi képét használta fel a festmény elkészítéséhez. A korábbi festmény aranyokker és világoszöld festésére szürkésfehér alapozóréteg került, majd erre készült az új mű. Hincz hol ecsettel, hol spaklival hordta fel a felületre  a festéket és alakította, fejlesztette ki a végleges képet.

A festmény restaurálásának első lépéseként a festmény felületét kellett megtisztítani, eltávolításra kerültek a barnás szennyeződések. Majd a festékréteg erős töredezettsége, pergése miatt helyi konzerválás következett. Ezt követte a hátoldal nedvesítése, vasalása, préselése, hogy az erős vászongyűrődések mérséklődjenek, kisimuljanak. Ezután a festményt új, keresztmerevítővel ellátott vakkeretre feszítették.

A festékhiányokat először fehér színű krétás tömítőmasszáv al kitömítették, majd akril és akvarell alapú festékkel festették. Ezután a festmény többszöri lakkozása következett. Az egységes felület elérése után csökkentett olajtartalmú olajfestékkel kiretusálták a festményt, vagyis az eredtivel egyező festékréteget kapott. Száradás után került a képre az utolsó védőlakkréteg.

A festmény restaurálását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.