BEVEZTÉS A XX. SZÁZAD MŰVÉSZETÉBE

(tematikus foglalkozások)

2010. november elejétől 2011. január végéig tartott a Váci Értéktár „Bevezetés a XX. század művészettörténetébe” című előadássorozata, mely, mint időközben az érdeklődésből és a látogatói visszajelzésekből kiderült hiánypótló volt a város kulturális életében. Az előadások célja az volt, hogy a XX. század művészettörténetét összefoglaló módon, de érdekes részletekkel kiegészítve mutassa be a hallgatóságnak. Ennek érdekében a tíz alkalmat három részre tagoltuk:

Az első rész témája a magyar képzőművészet története volt a XX. században. Meghívott előadónk Fecske András művészettörténész sajátos szemlélettel mutatta be a magyar festészetet az 1900-as évektől 1945-ig. Az indító téma összehasonlító jellegű volt, hiszen a kor jellemzője, hogy a figuratív és nonfiguratív művészet egy időben és egyenrangúan van jelen az alkotók és a közönség életében. Ennek folytatásaként már a magyar festészeti életről volt szó. A magyar alkotóművészek munkásságát befolyásoló tényezők között már nagyobb erővel volt jelen a politika, átvéve a téma és közízlés irányítását.

Szakaszzáró előadásunk a váci festészeti életről szólt, Németh Árpád festőművész előadásában. Ez alkalommal megismertük a Vácott élt és ma is élő festők munkásságát.

A magyar grafika és a grafikai műfajok volt a második etap témája. A grafika, mint önálló műfaj sajátosságait, és fontosabb neveit mutatta be Lóska Lajos művészettörténész. A további alkalmakkal pedig a technikai háttérrel találkozhattunk, vagyis: Hogyan készül a sokszorosító grafika? Dömény Csaba szemléletes előadása után a gyakorlatban is kipróbáltuk mindezt. A Nalors Grafikai műhely litográfiai műhelyében készítettünk kőnyomatot. Ez a technika volt a nyomdatechnika egyik legnagyobb fordulópontja, hiszen a litográfiai volt az első síknyomó technika az ofszetnyomás feltalálása előtt. Készült már litográfiával okmánytól konzervcímkén át művészi alkotásig sokminden az idők során. Szabó István gépmester tartott nekünk erről érdekes és látványos bemutatót, majd mi is kipróbálhattuk, milyen is a nyomókőre rajzolni.

A fenti témák szervesen kapcsolódtak a 2010. október 15-től december 19-ig megrendezett „Hincz Gyula elfeledett grafikái” című kiállításunkhoz. Ennek érdekessége volt egyrészt, hogy a művész a sokszorosító grafikák nagy ismerője volt, így a gyakorlatot és a kész alkotást egyaránt láthatták a kurzus résztvevői. Másrészt pedig kuriózum, hiszen ez az első tematikus kiállítás, amit a saját gondozásunkban lévő Hincz gyűjtemény legjavából állítottunk össze.

Műgyűjtés volt a harmadik, egyben befejező szakasz összefoglaló címe. Itt a miértekre kaptunk válasz. Miért gyűjtenek a műgyűjtők műalkotásokat, műkincseket? Miért hamisítják azt a műkincshamisítók? Mi számít másolatnak, mi hamisítványnak? Saphier Dezső műgyűjtő válaszolta meg ezeket a kérdéseket. Záró alkalmunkon pedig Hincz Gyula halálának 25. évfordulója kapcsán beszélgettünk Hincz Jenővel a művész unokaöccsével, Zsákovits Ferenc művészettörténésszel és Haas János galériatulajdonossal. Mindannyian nagy ismerői a művész munkásságának, s mivel hárman háromféle oldalról ismerik azt, a munkásság összefoglalása mellett érdekes életrajzi és szakmai történetekkel gazdagodhattunk. Így ez az alkalom méltó zárása volt a Hincz Gyula grafikai kiállításnak és a kurzusnak.