"Festményem plein-air tájképként indult, csupán az Ipoly-menti mezők egyik búzatábláját ábrázolta kezdetben. Időről időre kimegyek a szabadba töltekezni az elsődleges látvánnyal, hogy azután abból vonjam ki a lényeget műtermi munkám során. Most épp az a tiszta komplementer kontraszt fogott meg, ami a búza meleg sárgája és az árnyékot vető szártömeg lilás színe között fennállt. A kép azonban hiányolta az emberi figurát, és én ismét egy zenészt választottam, talán a reneszánsz lantos mai párját, egy vándor gitárost. A zenészek különösen fontosak nekem, szimbólumként gyakran felbukkannak a képeimen. Egyrészt testvéreim maguk is azok, így az ő világuknak én is részese voltam mindig, másrészt viszont az egyetemes művészi sorsot is tömören fejezik ki mind a közönség elé állás kiszolgáltatottságával, mind a művészetben való elmélyülés testi szépségével. Ránézésre egyszerű helyzet az, ami a képen látható, talán túl sokszor is megjelent már filmeken, fényképeken: az úton levés, a művészlét magányos, fáradságos voltát fejezi ki. Ami mégis értelmet ad egy sokszor felhasznált toposz újabb és újabb megjelenítésének, az a megvalósítás mikéntje. Remélem, az atmoszféra és a tömör képi megfogalmazás átadja azt az élményt, amire törekedtem."
Várhelyi Csilla debreceni származású, ma Budapesten élő művész. Mesterei a Képzőművészeti Egyetemen Nagy Gábor, Kósa János, Wechter Ákos voltak. Nagy hangsúlyt fektetett a falfestészeti tanulmányokra, később Finnországban és Olaszországban járt tanulmány utakon.
[video]
A k.é.k. interaktív foglalkozásain a művész vezetésével, a nagymarosi Kittenberger Kálmán Általános és Művészeti Iskola diákjai vettek részt.