Hincz Gyula: Kék kompozíció című festményének restaurálása

Ez a festmény tele volt titokkal és meglepetésekkel. A vászon mindkét oldala festményt rejtett. Miután a restaurálási folyamat során eltávolították az eredeti vakrámát, előkerült egy második festmény a kép hátoldalán. Ezt a képet fehér festékkel még maga Hincz Gyula festett át, (ennek okáról csak a mester maga adhatott volna felvilágosítást). A titokzatos második kép csupán a keret alatt, a fehér festéktől megmenekült területeken volt látható.

A megmaradt kép jobb alsó sarkában jól kivehetően szignó látható. A kép festésmódja is különleges volt. A művész szokatlan módon a képet ultramarinkékkel alapozta, ezzel adva meg a festmény alaphangulatát. Ezzel az ultramarin alappal a kép festésmódja miatt újra és újra találkozhatunk, mivel a művész a képet lendületesen, nagy ecsetvonásokkal, festőkéssel és gyakori visszakaparásokkal alkotta meg. A festékréteg ily módon meglehetősen vastagon lett felhordva a felületre, ami a későbbi károk forrásává vált. A vastagabb részeknél a festékréteg kagylósodott, pergésnek indult.

A kép felületét először megtisztították a rárakódó portól és egyéb szennyeződésektől. Ezután fixálták, hogy meggátolják a további pergést, majd a kipergett részeket tömítőmasszával pótolták. A festményt az új vakrámára felfeszítették. Ezt követték a restaurálási munka utolsó ecsetvonásai. A pótolt részeket akvarellel és temperával színezték, javították, hozták egységbe a kép többi részével. A restaurálást Zsiros Ágnes festőrestaurátor művész végezte.

A festmény restaurálását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.